A Portrébank e heti vizsgálati alanyának atmoszférája nemcsak az előző körben feldolgozott Záróráétól tér el jelentősen, hanem gyakorlatilag minden egyéb, ezen a szent fórumon a feldolgozás sorsára jutó portréműsorétól. Till Attila Propagandája a televíziós műfajok kereteit a végsőkig feszegetve fennhangon árulkodik a nézőnek arról, hogy házigazdája “civilben” filmrendező.
A mozi varázslatának tévés portréműsorba csempészését elsősorban a műsor hagyományosan sajátos struktúrája teszi lehetővé. Azzal ugyanis, hogy a Propaganda alapkoncepciója szerint minden alkalommal egy ismert sztár és egy szintén sikeres, ám leginkább a média fősodra mellett evickélő “kisember” pályáját állítja egymás mellé, utat nyit a két fő szál közti párhuzamok és ellentétek kiaknázásához. Ez pedig már elegendő nyersanyagot szolgáltat Tilla csapatának ahhoz, hogy a vágás során helyenként a vizuális történetmesélés legkifinomultabb és legelegánsabb eszközeivel tegyék egyedülállóvá a műsort. Ehhez persze az is szükséges, hogy a forgatások kimerészkedjenek a stúdión kívülre, és a Propaganda “természetes élőhelyükre”, hétköznapi környezetükbe, valamint saját múltjuk ikonikus helyszíneire kísérje el a Propaganda.
A koncepció csúcsra járatásán túl az alapvetően nyegle, más műsorokban néha túllazult állapotában megfigyelhető Tilla Attila a riportalanyok faggatásában is meghaladja önmagát. Noha a Propaganda egyáltalán nem nélkülözi a humort, a műsorvezetője nem ritkán olyan mértékű felkészültséget és empátiát villant kérdezés közben, amelyek a legtöbb piedesztálra emelt, hivatásszerűen tévés újságíróként dolgozó kollégájának is becsületére válna. Mindez azt is eredményezi, hogy a látvány és a formabontás ellenére a műsor nem feledkezik meg eredeti rendeltetésének betöltéséről: precíz és elgondolkodtató portrékat fest.
A Propagandát két turnusban tűzte műsorára a TV2, először 2002 és 2006 között, majd pedig 2013 óta napjainkig jelentkezik újabb adásokkal. Tilla Attila munkáját 2003-ban a Voltfólió legjobb televíziós műsorvezetőnek járó díjával ismerték el. A műsor máig töretlen sikerességét pedig egy szintén 2003-as Joseph Pulitzer-emlékdíj, valamint a Voltfólió Fairplay díja jelzi 2013-ból. Bár talán az ilyen kommentek mindenfajta elismerésnél jobban jelzik a Propaganda szerepét a mai televíziós kínálatban:
Végül pedig ízelítőként a rendszerváltás utáni humoripar veteránjának, Fábry Sándornak és a hagyományos színházi formákat bravúrjaival zárójelbe tevő Pintér Béla útjainak keresztezése Propaganda-módra:
